Elemek szárnyán: A szél
Sóhajt a szellő susogva mondja ki szavait:
kell valaki ki megérti gondolatom s lényem bohókás ábrándjait
simogatni
szeretnék s lágyan átölelni az életet
de olykor érintésem túl erős s nem marad vissza más
mint csak rom és rossz emlékek
szeretnék
szabadon reptetni mindenkit az érzelmek tengerén
mint teszem azt a madarakkal a föld gyönyörű kék egén
olykor felhőt hozom s megöntözöm
a tágas réteket
életet és élelmet adva minden lénynek ki belőlük eredtetett
hűsítőn finoman körbeveszek minden élőt s halandót
enyhítve
az érzetet mit a nap sugároz olykor mohon
szeretetem mindig teljes bár határaim nincsenek a térképeken
testem anyagtalan mégis érezheted
létezésem kézfejeden
simogatok s átölelek mindenkit szeretve
ha nem is érzed tudd: most te lettél megölelve
(2005.07.10)
Elemek
szárnyán: A föld
Léptek hallatszanak tompán a közelből
gondolatok jönnek elő szeretőn a puha anyaföldből:
Esténként karollak s szeretem
lényed nagyon
semmi más mint kedvesség mire másoktól vágyom
szeretve nevelek minden növényt s kósza lelket
mindenkit ki magában hordozza
az életet
lehet szikla, patak, madár, bokor vagy jegenye
csak az számít létezik benne az élet szeretete
otthont adok neki s helyet gyökereinek
táplálom
magamból és mosolyt adok környezetének
dombjaim lankásak s hegységeim magasodnak
patakjaimból oltják szomjukat s tengereimben pihentetőn
ringanak
szeretve tartok mindenkit változatos hátamon
s remélem nyugalom lesz társunk együtt az utadon
hol lépteink tompán hangzanak
s szeretet mely búcsút int a fájdalmas múltnak
végig ölelve téged boldogan nevetve
s belül igazán mélyen szeretve
(2005.07.11)
Elemek
szárnyán: A tűz
Forró ölelésem lángra lobbantja énedet
gondolataim melyek hozzád ilyenkor elérnek:
olykor rólam álmodozol hideg ködös
reggeleken
sötétben, szélben s dermesztő magányos éjjeleken
világot hozok el számodra ha a sötétség ölel körbe
melegséged adom mikor
csendben ott fekszel közelemben
egyszerre jelentem a hálált s az új élet forrását
soha senki sem tudja szeretőn mikor karolom át
szeretetemmel
ölellek téged és minden teremtett lelket
mégis gyakran félelem mellyel mások magukban öveznek
nem létezik számomra más csak a láng és
a hév
tombolva, ropogva kiáltom: kívánlak, szeretnélek még s még
olykor csak parázslom ha lényemet elveszik
s belül a hamuban rejtőzőm
mikor a sors nem kedvezik
újra életre kelem ha megérint a szeretet áramlata
lágy, sejtelmes, finom, simogató, halk sóhaja
szenvedély
tűzével élek s folytatom létemet
s te vagy kit most forrón ölelgetek
(2005.07.12)
Elemek szárnyán: A víz
Halkan csobog a patak bent
az erdő mélyében:
csobogó hangom lágyan terjed tova édesen
elviszi érzelmem s gondolatom minden itt lakónak
remélve megérti valaki minden
rezdülésem
s átéli mind azt a szépet melyet átadhatok a világnak
oltom szomjod mikor már kínos a vágy utánam
hűtöm tested az élet tomboló
forró viharában
átölellek s elringatlak hullámaimon teljes szeretetemmel
s elszivárgok észrevétlen mikor újra el jő a reggel
felhőként
suhanok föléd s megmosom orcádat
áztatom blúzod s lágyan simogatom hajadat
éltetek minden virágot, méhet és kósza lelket
de olykor elsodrok
minden múltat s képzeletet
új világot vetítve egy másik ismeretlen jövendő elé
bízva abban hogy szeretetük együtt újrateremté
mind azt
a boldogságot melyek érezhetünk életünkben
s túlszárnyalva mindent nem csak reményeinkben
jól lehet érzelmeid irántam vegyesek nagyon
én
szeretlek s ölellek minden éjjen s nappalon
(2005.07.13)
Elemek szárnyán: A gondolat
Száll a légben a végtelen térben
mely mindig
ott él lényed mélyében:
Veled vagyok bár karom nem ölelhet
gátat nem vethet semmi való érzelmeimnek
ott rejtőzöm hol csak szíved járhat
s én vagyok mit szeretve kívánsz másnak
szeretem a létet s születnem egy pillanat műve
létezésem olykor csak rövid vagy egy élet remekműve
benned
élek szeretve mindig rajongva érted
még ha nem is sikerültem tökéletesre tükrözöm lényed
olykor csak én vagyok veled mikor más már
elhagyott
de örömmel születek a létbe s tőled nem távolodok
ha olykor elfelejtesz mosolyogva jutom az eszedbe
mindig más vagyok s boldogan
néznék szemeidbe
felmerülve s néha eltűnve léted rejtett mélységeiben
szeretve létezem csendben imádva minden pillanat
te vagy kiért
létezem s ölelőn fonom köréd most is vélt karjaimat
(2005.07.25)
Elemek szárnyán: A lélek
Titkos erő rejlik szunnyadva bennem
érzelmek
örvénylenek hatalmas lényemben:
Lágyan ölellek körbe bár létem nem tudhatod
otthonom a kimondhatatlan élet és létezem itt s most
szeretettel
fonlak körbe hisz karjaim nincsenek
szerelemmel hozlak el a földre s mindet én élem meg
szeretem az életet s formálom a végtelen világokat
bár sokan nem fogadják el létem én formálom a sorsokat
én vagyok önmagad s szerelemben élek veled
én hozom el nyugalmad hiába más
bármivel éltet téged
lángoló szerelemben forrunk szüntelen egyé
együtt létezünk a világban most és mindörökké
szeretek mindenkit miként
azt magammal teszem
égen, földön, vízben és a távoli csillagok között
nincs fizikai helyem mégis létezik minden érzelmem
szeretve ölellek
most is s lágy csókom adom
mosollyal nézve szemeidbe, ajkadra s homlokodon
(2005.07.28)
Elemek szárnyán: Az élet
Reménykedve küldöm
kívánságaim csendben feléd
s némán nézem életed alakulását és minden örömét:
rejtve vagyok előled léted mégis bennem alakul
csillogó
szemeid mi gyönyörködtet s bízom fényük sosem fakul
mosolygom reád bár létem olykor zaklatott
sokan nem kívánnak a fénybe pedig létük
adom most
bennem van forrásuk, szeretetük rejtett eredete
én hozom el a bút és a boldogságot a világba és itt a földre
kétarcúnak tartanak
holott csak egy létezik belőle
s az rád vetül s minden jelenleg köztünk létezőre
szeretlek s reád minden reggel csókom adom
én vagyok
a friss harmat kint a zöld fűszálakon
átölellek s karom finoman köréd fonódik
ott tartalak végig sejtelmesen mégsem érződik
létezem
mert te is létezel ezen csodás világban
kitartom segítőn kezem mikor hullasz rejtélyes zuhatagjaimban
virágot bontok s felnézek rád
mert szeretlek
elmerülve mosolyodban s csillogásának szép szemeidnek
(2005.08.01)
Elemek szárnyán: A szeretet
Sugárzom feléd mint
azt magamból mindig teszem
ott vagyok veled mikor nem érzed örök jelenlétem
sokszor érezheted hogy elhagytalak cserben egyedül
mégsem
voltam távol ott éltem benned legbelül
Megtalálhatsz engem szemben önmagaddal
láthatsz miként változtatom másokat a pillanattal
olykor
látható vagyok fent a felszínen mindenki számára
olykor eltűnve csak igaz barát mely rátalál nyomomra
Benne élek a lét minden formájában
csendben
növényben, állatban és az emberek rejtett érzelmeiben
én vagyok mellyel mások fordulnak kedvesen feléd
s utadon olykor kételkedsz
abban mit szeretőn leteszek eléd
Én vagyok mit érzel s belül ég, lobog benned
az erő mely titkon összeköt minden halandót s lelket
a
misztikum mely végig kísérte az évszázadokat
a rejtély mely megteremtette a létező világokat
Önmagam adom mikor átölellek némán hallgatagon
mint
azt most is teszem látatlan át minden gondolaton
(2005.08.16)
Elemek szárnyán: A szerelem
Kedves lény várakozik csendben s olykor
egyedül
átnézi a múltat s a jövőt tervezi titkon legbelül:
Megérintlek s okozom legszebb vágyaidat
s soká ködbe burkolom rejtve teljes
tudatodat
Felfűtlek és igézlek hogy mindig a fellegekben járj
de ha eltűnök a legnagyobb üresség mit létrehozom
vágyódva kereshetsz ilyenkor
kívül s belül egyaránt
s ha meglelsz a legszebb évszakokat méltón eléd tárom
Időtlen idők óta létezem kisérve mindenkit a létben
létrehozva
a kapcsolatokat számodra és mások életében
nem mindig tárom ugyanazt ismét s újra eléd
gyakran mások kikkel eltekerem szíved s elméd
erejét
Megteszem ezt mindig kitárva vagy plátóian
de felfokozom vágyad hogy adhass magadból ha itt az alkalom
én magam adom s örömöd
mely bennem izzik mohón
s boldogság látszik orcádon mikor létem szemeidben megcsillan
Mindig veled vagyok miként az most is teszem
s
karjaim forrón, ölelőn köréd teszem
(2005.12.15)
Elemek szárnyán: A mosoly
Csendben vár egy barát hogy felfedje kilétét
s gondolatok
járnak tőle a földön s a világban szerteszét:
Én jelzem örömöd s formálom arcodat
én vagyok ki rólad másokra átragad
Olykor átjutok másokról
pozsgás arcodra
s nagyságom méri vidámságod órákra
gyakran megnevettetlek ha másokon látszom
s terjedek sebesen miként futótűz a puszta
tájon
Gyakran nem tudják s nem tudod mi varázsolt engem reád
de én húzom szélesre személyed ízes szép ajkát
benned létezem miként te
is én bennem
s gyakran boldogságtól csillog szemed velem
Én jelentem s mérem miként gondolsz másokra
legyen az szerető, barát vagy az
élet egy-egy vándora
olykor erőltetsz engem de valld be ez mindig nehezen megy
természetességem mely számodra örömet tart s vele egyet
jelent
Most is ott bújok meg ajkad piciny sarkában
s ölellek szeretőn látatlan karjaim tartásában
(2005.12.15)