Arculatok
Három nővér él fent távol a hegyen
három nővér ki nem tudja mit tegyen
miként éljék le mostani életük
merre menjenek mit tegyenek
mire van kedvük
Kellemes nyugodt helyen élnek ők
körbeveszik a házat az erdők s dús legelők
friss levegő s lágy madárdal köszönti őket
reggelenként
mikor reggelizni a tornácra kiülnek
Mind hárman szépek mert egy tőről fakadtak
mind hárman tündökölnek legyen bármely szakja a napnak
mégis
eltérnek egymástól minden másban
s nincs egyetértés és gyakran van dac a pillantásban
Anna kedvesen bán minden hozzájuk fordulóval
szálást,
pihenőt, tarisznyát ad teli útravalóval
mosolyt sugároz mindig pozsgás arca
kellemes pillantást barna szeme melyet kiemel a nap sugara
Barátként
kezel minden arra járót
legyen az rokon, ismeretlen vagy párra váró
csendesen s tisztelettel beszél mindenkivel
s mindenki örül ki látja
kecses lépteivel
Éva mindig vággyal s tűzzel teli
olykor örömét az éjben rendben megleli
szeretetéből minden arra érdemesnek ad
testével
tünteti el a fájó szívvel járó bánatokat
Kedvel néhányakat s azoknak jó barátja
de ellenségek is léteznek szeme sarkába
olykor harag
él szívében ha megbántják
s helyrehozni már nem lehet azt a hibát
Nóra barátságos mint bárány a természettel
kacérkodva néz szembe minden
vágyó tekintettel
játszik olykor heteket vagy csak röpke órákat
s mindig feldobja a vágyott magas labdákat
Olykor barátból csinál rövidke
szeretőt
néha szeretőből gyorsan parlagra menőt
kacérkodik gondolatokkal s férfiakkal
még ha néha el nem is ismeri magában mit forral
Szépségesek
ők mégis sokban különböznek
s miként más az eredménye is folytonos teteiknek
szeretetet adnak mindhárman másoknak
mégis más emlékeket
visznek kik tőlük távoznak
Barát vagy ellenség nem számít mit regél
az arculatok mit minden szív valóban megért
megérti annak kedves
olykor csendes voltát
megérti azt is ha valaki nem jó szóra nyitotta száját
Látja mit eredményeznek a különböző tettek
s tudja hogy miként
tartsa számon őket
tudja melyik hív fel egy tartós barátságra
miként azt is melyik egy meghívó egyetlen játékra
Legyen az egyidős, fiatal
vagy idősebb
néha a szív mely a sötétben az úton elvezet
lehetnek sötét nappalok és fekete éjszakák
a szív mindig tudja ki az igaz barát
Ki
az ki segít majd rajtunk ha az idő eljöhet
még akkor is ha látszólag minden érv ellene vezet
lehet más fiatal tele tűzzel s ambícióval
vagy
lehet idősebb telve átélt tapasztalattal
Semmi sem mutatja meg jobban ki mit tehet
mint az arculatok melyet másoknak levetett
s olykor
a nyugalom ott lakozik bent csendben
ki önzetlen örül ha mosolyt lát kedves szemekben
(én, 2004.10.24 14:02)
Beszélgetés az élettel
Egy
almatlan éjjelen néztem a falat csendben
zavart voltam a történtektől s lassan csordogált a könny szemeimben
fejemben számtalan kérdés
cikázott fel s le
és reméltem megkapom mindre
a választ most még így ezen rövidke életemben.
Múltak a percek s teltek az órák
és csak
arra eszméltem valaki csendben elém állt
nem néztem még arcát de személye nyugalmat sugárzott
fehér ruhájában az éjben világított
őszinteség sugárzott ragyogó szeméből s csendben megszólított
elmondta nevét s azt is miért jött
megmondta meddig marad s hozza mily
szál köt.
Az élet állt velem szemben várta a kérdéseket
mind azt mi foglalkoztatott s okozta almatlan éjjeleimet
A kérdéseket feltennem
csak magamban kellett
ö máris adta az egyes feleleteket.
„Mitől boldog egy ember, ha élete csupa harc,
mi a boldogság, ha szívedbe
döf kit tartsz?”
,,A boldogság testvére az öröm
s ha tetteid szívedből jót tesznek
érzed érintését mindig bőrödön,
sok apró jótett
mind örömmel teli
elhozza testvérét s a nyugalom hozzád így útját leli.
Mikor nyugalommal körbenézel s latod a vidám arcokat
belül
elégedettség tölt el s hozza világra boldogságodat.
Boldogságod hányan élik a válasz mindig csak egy
s ez önmagad a többiek csak oszthatják
örömödet
az örömükkel idővel boldogság kerül
de mindenki csak maga éli mélyen legbelül.
A feladat mit megoldasz tűnhet, hogy néha
harc
de leküzdése az akadálynak mellyel
másoknak s magadnak örömet adhatsz,
feladatok ezek mely tűnhet úgy olykor kegyetlen
de minden
rajtad is múlik s nem a végzeten.
Néha mások is beleszólnak a történésbe
s nem úgy lesz mint szeretnéd
s olykor tűnhet annak hogy nincsen
szerencséd.
Boldogság a szerencsével néha együtt jár
de az is lehet nem lesznek társ csak jó barát."
,,A boldogságot szeretetre ritkán
cserélheted
s olykor megesik, hogy elhagy kire feltetted szereteted
pofonok jönnek s mennek az életben
s olykor találkoznak veled s csak
ritkán véletlen
lehet, hogy neked kell tanulnod belőle
de lehet, hogy az tanul ki megajándékozott vele.
Mikor melyik ezt csak magadban
tudhatod
különösen ha másik sarkon fordult s ott hagyott.
Lehet pofonnak érezed az eseményeket
s néha tőrként a feltörő érzelmeket
de
ne feledd lehet, hogy szenvedsz most
és lesz idő mikor talán megkapod igaz válaszod”
Néztem őt s átgondoltam a hallottakat
tudom emésztenem
kell őket míg fel jő majd a nap
új kérdés fogalmazódott meg újra fejemben
s jött a válasz is finoman emlékeimben:
„Van-e ártelme jónak
lenni, ha reményed elnyomják
van-e megbocsátás, ha nincs már barátság?”
,,Jóság vezeti az igaz szívet
azt ki önzetlen ad boldogságot
s szeretetet.
Nem számít mivel viszonozzák mit adsz másoknak
olykor előfordul, hogy nem jut más csak hely a pad alatt,
de az egyetlen
az életben mi utoljára távozik
a remény, hogy minden úgy alakul miként szíved ábrándozik.
A remény hal meg utoljára s csendben
a remény,
hogy mindenki rátalál társára az életben
lehet, hogy ez nem lesz más mint csupán barátság
de őszinte szereteted add ne legyen utad a
torkosság
szereteted nem igényli, hogy tested is oda add
a szeretet érzelem, melyet más nem fokozhat
a testek csak az örömök forrását
segítik
de az igaz szeretetet soha ki nem cserélhetik
azt ajándékozd meg vele kinek hűséget ígértél
annak kiben valóban igaz örök társra
leltél.
S ha elnyomják érzelmeid sose feledd
lehet még nincs itt az idő, hogy együtt legyenek veled
lehet, hogy el kell telni még néhány
évnek
s talán pofonoknak mit majd hoz számukra az élet
de igaz csak úgy lehetsz valóban önmagadhoz
ha mindig jót teszel és elfogadod
mit a holnap hoz.”
,,Megbocsátás az erősek erénye
s ehhez nem kell más csak a szív ereje,
hogy felülkerekedjen szón és késztetésen,
hogy
ő maga az igaz barátságnak véget vessen.
Barátság mely összetartja csendben az embereket
ez az a kötelék melyet sokan félre értenek
szeretetnek
s szerelemnek tekintik olykor
s megdöbbennek mikor nem kapnak többet a másiktól
van, hogy szerelmet szeretnének adni cserébe
s testüket,
hogy létezzen barátság életükben
félreismerik azokat az erőket tudatlanul
melyek barátságnak s szerelemnek szolgálnak alapul.
Lehetnek
barátok kik közel vannak az ideálhoz
lehetnek barátok kiket meg nem szólít más máskor,
de ha bármennyire csalódsz bármelyikben is
ne
feledd segítő kezed lesz mely úton tartja őket továbbra is.”
Vannak dolgok melyet belül érez az ember
vannak pontok melyet nehéz felfogni
ésszel
a válasz gyakran magunkban létezik
nem számít azt merre és hol keresik.
Gondolkodtam csendben a hallottakon
időnként meg-meg érintett
már lágyan a nyugalom
nézte az élet csendben miként gondolok
s csak mosolygott finoman mikor
figyelmem lényeges pontra kanyarodott
„Mi
az mit az élet kíván adni számunkra,
miért érthetetlen időnként a feladat látszata?”
,,Mindig azt adom miről megegyeztetek velem
mindig
csak azt melyre igényedet adtad nekem
sokszor érthetetlennek tűnik partnerem számodra
amit tapasztalsz magad állítottad láthatatlan
utadba.
Olyan leckék ezek általában az életről
melyek segítenek fejlődnöd szívedben belül
néha fájdalmas leckéket rendelsz előre magadnak
de
van hogy csak kérésed nem régebbi mint egy pillanat.
Változtathatsz kívánni tanult leckéiden
s bölcs vagy ha igaz forrásuk magadban
megleled
akkor tanulod meg legtöbbet mindenből
ha felismered, hogy szeretet old fel minden kétséget a helyzeten belül.
Tudnod kell továbbra
is szeretettel létezni
s szeretettel a másik fél szemébe nézni
tudva a dolgok igaz forrása ti magatok vagytok
nem létezik olyan mint
előre megírt sorsotok.”
,,Mindenki maga alakítja sorsát
s olykor változások vannak a szerződéseken át
ha valaki ki akar lépni mindebből
csak
kérnie kell s elhatároznia belül
senki nem kéri számon mindazt mi történik
mivel a leckéket mindig a szereplők szerkesztik
én forrást
adok szeretettel az eseményekhez
mely idővel a kívánt leckékhez elvezet.
Szeretetet adni jön mindenki a Földre
szeretetet még akkor is
ha rendre ledöntik a földre
ott tanul az emberi lélek igazán sokat
hol nagy terhek alatt is megőrzik az igaz célokat.
Nem kell, hogy
elkeseredettség üsse fel a tanyáját
mivel a válasz ajtaja mindig a szereplők előtt nyitva áll
észrevenni kell csupán s belépni rajta
és
a válasz ott van s ragyog mint a tündöklő nap.
Mindenki nevet s mosolyog majd a pillanatban
mikor a szeretettel teli megbocsátás hangzik
el szavakban
lehet, hogy nehéz szerepet kellett játszani a másiknak
de lehet, hogy a bántás számunkra élt mint feladat
mikor elérünk
tanulásunk végére
visszatérünk s új játékot osztunk a szereplőkre
felcserélve az esetleges szerepeket
de lehet, hogy most egymás mellett
kell elérni a győzelmeket
nem számít mi van az utakon s a szemekben
örök vidámság s boldogság mi él majd a végén az emlékezetben
szeretőn
s elismerőn gondolva a társunkra
milyen jól játszotta szerepét melyet kiosztottunk egymásra.
Balsors nincs csak fel nem ismert tanulság
semmi
sem akadályoz meg bárkit, hogy más legyen a valóság
rajtatok múlik élőkön itt az életben
milyen érzelem melyet megéltek a pergő percekben.”
Befejezte
válaszát az élet velem szembe
s kezét némán a vállamra tette
,,Magadnak tanulsz s te változtatsz a dolgokon
magad vagy ki változtat az
általad alkotta akadályokon
ha felismered mit kértél s szeretettel teli maradsz
megkapod azt mit szívedben mindig zárva tartsz
boldogság
találja meg helyét életedben
s vidámság a korábban kisírt szemekben
öröm lesz létezésed minden további perce
miként öröm az mit most
is érzel életedben
tanultál valamit s ha hívsz újra eljövök
életedben most tovább terjednek a körök
nagyobb feladattal nézel most szembe
s
tudod öröm lesz benne s életedben.”
(én, 2004.12.07 21:05)
Monológ
Felkelt ma a nap s egy új élet fogadott
ajtóm ablakában ismét
a magány kopogtatott
nem láttam már egy éve s reméltem lesz még több is
de eljött újra mint nyár után az ősz is
kedvesen mosolygott
rám s némán bólintott
közben sugallta drága cimborám “ez nem a te játékod”.
“Időd lejárt ezt érzed te is
jobb bevallanod s elengedned
öt is
úgy mint azokat kit titkon szeretni próbáltál
független attól hozzájuk milyen közel jutottál
más szereplők vannak már porondon
független attól mit mondott a másik szív egykoron
nem számít mily érzés dobogtatta őket órákat vagy akár éveket
nem számít mennyire
hitted a kedves tündérmeséket
új út van előtted s igen veled leszek most is
együtt járjuk utadat reggeltől estig most is
társad leszek
éjjel is bár vágy hiába vezeti majdan kezed.
örömöd mellettem majd csak úgy leled, hogy kiüresíted szívedet
elengedsz minden érzés mikén
utoljára a vágyott kezet
szabad utat adva az ürességnek mi mindig is kísérte életed
ki ott élt veled titkon bár olykor már érezted
mégsem fogadtad közelségét s ki nem nyitottad szemed
nem akartad észrevenni miként azt sem, hogy időd már lejárt
eljöttem hát beszélni
veled s kezem helyezem reád
átgondolhatod mit rontottál s próbáltál-e igazán szeretni
megadtál-e mindent és valóban igaz s önzetlen
lenni
válaszod lehet abban rejlik hogy ismét elengedték kezed
a válaszokat értelmezned viszont csak magadnak lehet.
Lesz időszak mikor
olybá tűnik utadon senki sem osztozik
de lehet, hogy csak azt nézted el számodra mikor kanyarodik
én sem tudom meddig lehetek véled
miként azt sem tudhatom mit hoz majd számodra az élet
nem tudom, hogy mit teszel majd ha utad valaki keresztezi
miként azt sem, hogy
döntésed majdan valóban fogadtatását nyeri
az idő lesz válaszod mely tárjában mindig két töltényt hordoz
egy jót és egy rosszat de
nem tudni melyik célozza mindig homlokod
meglehet az is talán sohasem dördül el
s élheted életed magányosan vagy csendben valakivel.
Társad lehet utadon még a szeretet
melyet az idő talán majd újra hozzád is elvezet.
Ne búslakodj a tegnapon
az élet ma zajlik jövődet
magad alakítod.
Hogy mit adtál valóban másnak azt csak ők mondhatják meg
reméld, hogy azt mit szíved valóban adni szeretet.
Reméld
hogy gazdagabbak lettek ők is egy érzéssel
s reméld nem adnak túl rajtad egyetlen legyintéssel
tudod jól, hogy olykor kibírhatatlan
voltál te magad
s reméld nem hagyott sebet vagy fájdalmas mély fullánkokat
lehet szíved sebet kapott vagy ezt csak így érzed
nem gyógyít
ilyent idő csak a belülről fakadó szeretet
ezt sem mástól fogod kapni hanem életre kell keltened
s nem másban hanem ott hova nyugodni
jár lelked
önmagad rejtekében szívedben.”
Talán lesz idő mikor felszárad szemem könnye
talán lesz alkalom, hogy újra bizalmat adok
a létbe
sok idő telik el talán mikor majd újra élhetek
de nem lesz olyan hosszú idő mely elmossa emlékedet.
Most már tudom nem verseket
ontva kellett volna elmondanom
mindazt mit irántad érzek
egyszerű nyelvet kellett volna használnom
mit kedves szíved érthet
jobb lett
volna elmondanom válladon az egyszerű szavakat
jobb lett volna ha vállalom mit hoz az adott pillanat.
Tudom késő sírni, de mégis jólesik
s talán sikerül elhullatnom gyerekkorom makacs maradványait
meghalt a gyermek, mely mindig szerettem lenni
s megmaradt a komor lélek
mely utam sírig kíséri.
Vesztettem testemmel de sikerült tanulnom
s örülök lelkemmel mert talán sikerült adnom
ha nem is sokat talán
egy boldog percet
s talán egy rövidke emléket melyben szívem veled létezet.
Sokszor megfordult fejemben mi lesz ha nem leszel
de szembenézni
rideg lehetőségével soha nem mertem
meg kell tanuljak élni a valósággal,
hogy többé talán nem találkozom lényed mosolyával
mely felém
küldi az érzelmet
mit mindig érezhettem míg lényed közelemben lehetet.
Mint millió éveken keresztül talán holnap is felkel majd a nap
tudom valahol én is ott leszek bár formám már változhat
lehet, hogy virág leszek mely csak egy órára nyíl majd ki
lehet, hogy egy
fa mely némán végigkíséri majd kedves életed
s olykor hűs árnyékát finoman reád veti
nem fogja elárulni semmi létemet csak az az észrevétlen
vibrálás
melyet csak szíved érezhetett belőlem
Bárhova is lépsz majdan az életben
a remény élni fog bennem,
hogy egyszer majdan újra
láthatlak egy életben
nem számít ha elkell telni egy évszázadnak
várni fogom hogy felbukkanj hol játszak akár gyermekként az udvaron
s várni foglak ha vénen tengetem megmaradt időmet a tornácon
és boldog leszek az érzéstől melyre emlékezem minden pillanatával
míg
fogtad mostan kezem szíved minden jóságával.
Nem számit, hogy a tér és idő merre sodor majdan tetőled
megmarad a sok kellemes élmény
mit szíved éreztetett.
Nem lesz egyszerű de tudom félre kell állnom az útból
más felé sodor téged utad s már másnak adsz mosolyodból
örülök hogy szerethettem lényed míg az idő s te engedted
nagyon jólesett mosolyod s kedves tekinteted
melegség és szeretet melyet
tőled kaptam
s ölelésed és ajkad íze mely tovább él a tudatban.
Olykor terhes a szó mely régen jelezte hiányod
mégis el kell fogadjam
most már mint megmaradt érzés
mely jelzi mostantól kihűlt nyomod
üres lesz az élet de nem hal meg több virág
mely talán kifejezte
picit szívem mit érez lényed iránt
szépséges vagy miként a rózsák is azok voltak
de mivel idejük lejárt ők is rendre elhervadtak
odébb
állok én is miként a hulló szirmok tették
s tollam már nem fog írni több versikét
utolsó ez a sorban miként ez a monológ is
bezárul szívem
ajtaja s rés nem lesz rajta bármi jő is.
Szép év volt számomra s ilyen már tudom nem lesz
még ha utamon zarándokolva más is ott lesz
egyszer
adatik meg az életben mit eddig tőled kaptam
nem számít lesz-e második vagy harmadik majd a sorban
egyetlen helyzet melyet az élet tartogat
mindenki számára
s mi lesz belőle nem mondható meg az álmokban
Közeledben leszek, de már lehet hogy belül távol
elengedlek mert csak
így lehet teljes boldogságod
ébredhetsz is reggel bárkivel bárhol
elengedlek bár tudom még sok álmatlan éjszakám jön
s az is világos
szememből még jön fel majd könny
segítséged leszek továbbra is bármit kérsz is tőlem
megadok majd mindent mit továbbra is tud két puszta
kezem
visszavonulok de előtted mindig lesz út
kérned kell s országút lesz a gyalogút.
Mint mindig is most is újra köszönöm
mind azt mit
megosztott szíved velem
s mire tanítottál lényeddel s szereteteddel.
(én, 2004.10.30 16:22)
Rejtélyek barlangja
Kopár szikla magasodik
ki a hegy oldalában
sötét barlang bújik meg sejtelmes árnyékában
fák rejtik el mindig a szem elöl létét
csak az találja meg ki elveszti
igaz hitét
A barlang sötétjétől a fény is visszavonul
csupán egy fehér pont jelzi valami létezik legbelül
ki be megy nem tudhatja mi
vár majd reá s létére
régi lehetőségek feléledése vagy egy új korszak élete
Sötétjében haladva még a kéz sem látszik
tapogatózni nem
lehet s minden távolinak érződik
haladva benne egyedül csupán egy fél órát
az emberen évszázadok emlékei rohannak át
Felidézve azt mit
az életben valaha szeretet
mindazt mit szíve másnak megadni engedet
szerelmet s szeretetet a bánattal és búval együtt
összezavartan alélva
minden testben melyet elnyűtt
Lehettek azok a rózsák tengere vagy csupán a szenvedés követe
tapasztalatuk mélyen beívódott az örök emlékezetbe
átjárva
minden egyes rétegét a teljes régi múltnak
lehetővé téve azok megértését nem tartva azt tévútnak
A fénypont az óra érkeztével sem kerül
hozzá közelebb
s elveszve forgolódhat körbe visszanézve azt sem látja hol jött be
kétségbeesés járja át a csontig az idegeket a testbe
hol
nincs kiút csak egy cél lehet a fényhez jutni közelebb
Egyetlen dolog jut már csak a keseredet elmébe
a hit mely mindig vezette őt kint
az életbe
az egyetlen dolog, ami vezérelte törött szívét
a remény mely utoljára hagyja el majd örök szigetét
Már nem érzékelve az órákat
s napokat
csak lépeget előre bízva, hogy léptei megérik
mindazt mit utoljára szentül szívébe zárt
meglelje mindazt mit a barlang hoz
majd talán odaát
Nő-e a fény vagy csak képzelete tréfálja fáradt elméjét
nem tudja, de csak egy mondat él s vezérli léptét:
bíztam az
életben s bíztam a végzetben
s tudom majd a remény hal meg utoljára bennem
Elméjében kósza vágyak képei villannak fel sorban
fák, napsütés,
csendes patak s madárdal hangja pihenve az árnyékban
s messzi havasok képe mely örökre elrejti régi énjét
eltemetve minden kellemetlen
rossz élményét
Megjárva a barlangot s a kínok kínját otthagyva benne
nyugodtan lustálkodik most a lágy zöld fűben fekve
mézes nedűt eresztve
le lassan száradó torkán
eltelítve örömmel s még nagyobb mosoly jelenik meg arcán
Új élet ez vagy a régi új szemmel nézve, nem érdekli
tudja
boldogság mi most itt vidáman körbeveszi
szeretetre s szerelemre vágyik melyből ő is adhat
s olykor tűz mi átjárja a teste vágyakozásával
ölelő karokat
Lassan folt válik a pontból s reménye új erőre kap
lábai gyorsabban szedik a megfáradt lépteket
bízva tekint előre az új
világba remélve látomása való volt
s gyötrelmes útja a barlangon át nem hiábavaló volt
Kiérve a barlangból a csupasz szikla emelkedik
ki felette
árnyékát végig sötéten a bejáratra vetve
visszatért útja kezdetéhez vagy talán új síkra ért
nem tudja csak azt a remény még
benne él a jobb világért
Megjárta a kínok kínját s látszólag csupán
egy pillanat volt míg a barlang elrejtette alakját
az élet ment
tovább a medrében csendben
s új világ élt már benne szíve közepében
Nem a világ változott meg mit úgy szeretett volna
csupán életének,
személyének s létének irányítója
őszinte szíve vette át minden tettének csendes irányítását
s vezérelte a lépteket mellyel elhagyta
a hegy oldalát
Lejutott a völgybe s messze távolodott a hegytől
csendben leülve egy fa alá szíve végre megbékélt
őszintén szerette azt
ki fontos volt számára
nem számit mit hozott korábban az élet útjába
Lustán hallgatta a madarak dalolását az árnyékban
s mézédes nedű
volt most apró poharában
szeretet mely szívéből fakadva táplálkozott
s mit megivott az élet számára tovább gazdagodott
Reménye volt mely
ott bent életben tartotta
szerető szíve mely azt most magába itta
nézte a távoli havasok szürke körvonalát
s tudta szíve végleg megtalálta
nyugalmát
(én, 2004.10.08 20:19)
Szeretet emlékei
Léteznek gondolatok, léteznek szavak
melyek az embernek egy darabig semmit sem
mondanak
van olyan, hogy egy élet alatt sem világosodnak meg
de van néha olyan szerencsés ki meg s átéli őket
Az élet rejtve van elvégzendő
feladatokkal
s benne ott vannak a leckék más-más tapasztalatokkal
melyek elkísérnek minden embert az úton hazafelé
a cél irányába mely
felé mindig mindenki vonzódik
A szerepek változhatnak miként az évszakok is teszik
egymást váltják jó s rossz hangulatok is
boldogság
ott üti fel helyét rendben
hol szeretettel élik életük végig a létben
A Szeretet csendes s mindig az marad
lehet ott új jövevény vagy
távozó családtag
mindenki megállapodás szerint éli életét
s ez mellyel segít a másiknak elsajátítani a leckét
A Szeretetben nincs elvárás
a másikhoz
csupán tiszta odaadás mely örömet okoz
legyen szó társról vagy ismeretlenről
mert számára elegendő a forrás ami van legbelül
A
Szeretet nem túloz a szavakkal
mindent elmond benne teljes igazsággal
nem növeszti nagyra a különböző tetteket
mindent megad mit igazán
tudnak az érzelmek
A Szeretet bölcs s törődéssel teli
munkáját s mondandóját mindig jól időzíti
ott van amikor igazán szükség van reá
ott
van akkor is ha kilátástalanság járja előtte útját
Köszönöm hogy felnyitottad szememet
köszönöm hogy tanítottad szívemet
köszönöm hogy
mindent megállapodásunk szerint tettél
nem is tudod velem igazán milyen jót tettél
Köszönöm önzetlen tetted életemben
remélem segítek
én is boldogulni életedben
veled maradok továbbra is némán csendben
mélyen szeretve s tisztelve téged lelkemben
(én, 2004.11.14
14:30)
Tavaszváró
Szellő kergeti a pusztában a hópelyheket
semmi nem mozdul vagy mutatja az életet
csendes s szürkés-fehér végig
a táj
míg a szem ellát közzel s messze egyaránt
Magányos fűszálakat hajlongat a hideg áramlat
a többiek biztonságban vannak mélyen
a hó alatt
csendben várják míg el jő számukra a pillanat
mikor újra kiegyenesedhetnek zöldelve
a tavaszi nap első sugarai alatt
Elbújt
minden élőlény is mélyen régen
ki a föld alatt, ki egy-egy öreg fa üregében
téli álmukat alusszák ők is csendben
nem gondolva arra mi
történhet kint a felszínen
Lábnyomok haladnak a hóban merre az utat vélik
hideg szél s fagy a vándorokat nem kímélik
pedig nem érdemlik
meg ők a fellegeket
boldogság s szeretet mely most a hóban csendben lépeget
Útjukon vannak ők egy kicsiny ház felé
melynek ablakából
sárga fény vetődik lábuk elé
gyengén pislákol az asztalon a mécses
fénye mégis megtöri a nyomasztó sötétséget
Hol fény van ott helyét
a sötétség nem leli
boldogság s szeretet mely a teret így átveszi
tiszta szívvel adva helyet az új jövevénynek
melyet csak gyengéd anyai
szív s lélek érezhet
Megszületet az új jövevény bár nevét régóta ismerik
mégis újra el kellett jöjjön s elhozni örök áldásait
az öröm
tért vissza újra az öreg házba
melynek lakója elvonult tanulni messze a magányba
Megértette most már mit is jelent szeretni
mit jelent
csendben, elvárások nélkül önzetlennek lenni
miért kell bölcsen élni a nap alatt
mindennel mely túlzásokat nem tartalmaz
Boldogság és
szeretet lett a fényben örömteli társa
szíve nyugodt s tudja így érez segítő társa
várják együtt a tavaszt mely tudják most már el jő
életükbe
s azt is, hogy idővel nyár lép a hideg tél helyébe.
(én, 2004.11.14 15:44)
Testvérek tava
Napfényes völgyben csendes
kis tó lakozik
langyos vizével mossa annak zöld partjait
dús rét húzódik körben az erdő pereméig
melyet virágok százának színe ékesít
Lent
a tó partján két gyermek játszik
testvérek ők kik önfeledt játékukban is a csendet őrzik
kergetőznek s hirtelen irányt változtatnak
s olykor ha utolérik egymást a fűben hancúroznak
Egy fiú és egy lánygyermek kik itt a völgyben élnek
évszázadok óta már s csak egymásnak
léteznek
gyermekes játékuk őrzi a tó és a hely fiatalságát
s cserébe ők sem vesztik el gyermekkoruk örök voltát
Gyermeki boldogság csillog
a két szempárban
s együtt pihennek ha megfáradtak a végtelen játékban
elterülve az illatos rét dús magas füvében
vagy az erdő fáinak
hűsítő árnyékos tövében
Örök barátság mely élteti szüntelen őket
testvéri szeretet mely átkarolja egymást s életüket
vidámság mely látható
arcuk minden vonásában
öröm érzet mi hallatszik harsány hangjukban
Sugárzik belőlük s a csendes völgyből az a szeretet
mit mindenki gyermekként
mindig érzett
szétszóródik az érzés szerte a világba
s így eljut mindenki édes otthonába
A tó táplálja örök szeretetük végtelen forrását
mind
azt mi bennem is megtalálta csendes otthonát
gyermekként szeretek én is egy kedves teremtményt
ki társként s olykor testvérként él bennem
mélyen
Valaki kinek segíteni mindig szeretek
s nem hajtanak késztetések vagy érdekek
tiszta szívből adom mit tudok magamból
s ha fogadtatásra
kerül mindig látom mosolyodból
Gyermekként játszok vidáman a tó körül
s örömteli hangomtól szívem is felszínre kerül
felbukkan a tó nyugodt
mélységéből
s szeretettel vehetem társam is csendben körül
Boldog vagyok mikor látom kedves mosolyát
örömteli ha barnaszemét csillogni
látom
vidámság tölti el pergő perceimet
ha elégedettség mi szívében csendben megtelepedet
Minden gondolatom azon van hogy neki jobb
legyen
s hogy a völgyben a tó mellett itt legyen
hol testvérként szerethetjük egymást örökké
s elfogadva egymást jutunk majd idővel a
csillagok közé
(én, 2004.11.09 20:06)
Titkok
Történnek csodák az életben minden nap
történek rejtélyek sokszor minden pillanatban
két
erő próbálja megérteni folyton egymást
de sosem teszik egymáshoz közelebb a hadállást
Önmaguk próbálják felderíteni a másikat mi vezetheti
mely
dolog mit szeret s mi ami folyton kedvét szegi
milyen célok éltetik az egyiket bárhol az életben
mely dolgok bántják a másikat belül
lélekben
Miként gondolkodnak mikor egymás közelébe érnek
miként vélekedhetnek, amikor teljesen távol kerülnek
mi okozhatja, hogy egyik
pillanatban még barátok
a másikban pedig dúlnak az ellenséges hangulatok
Két erő folytatja harcát s vonzódását a természetben
nő s férfi
közötti kapcsolatok bukásában s születésében
kialakulásakor látszólag mindketten mindent értenek s tudnak
de egyre nagyobb rés keletkezik,
ahogy lassan egymáshoz közelebb jutnak
Sokszor boldogságba üt a legnagyobb menykő
gyakran vesztenek csatát mindkét részről
hiányzik egy
nyelv s gondolkodásmód
mely közelebb viszi s megérteti mindkét tábort
Azonos szavakat használnak mind két oldalon
de gyakran mást értenek
a kimondott vagy leírt szavakon
jelentőség értelemben mindig más szóra hárul
mit a küldő szán s mit befogad a másik társul
Létezik szó
mint például a szeretet
eleinte mindenkinél egyet jelentenek
ahogy telnek a napok s hónapok
úgy adnak más értelmet a rárakódott gondolatok
Szerelem
a legszebb szó mely köztük létezik
s tombol köztük vadul hetekig vagy évekig
olykor hirtelen érthetetlenül huny ki az ősi láng
s nem
hozza helyre semmi sem csak talán egy másik barát
Gyönyör mely barátságból ragaszkodást kovácsol
s hol nem találja helyét ott üresség
s hidegség tombol
szeretet kell hozzá hogy mindig kialakuljon
de elég a járatlanság vagy figyelmetlenség hogy elmúljon
Vágy éltet minden
tagot míg adhat magából
vágy kínoz mindent mikor eltűnik a másik az életből
olykor a vágy fel rúg minden ésszerű szabályt s elvet
mindent
mit az ember egykor oly erősen magának érzett
Titkok övezik így az élet minden léptét nyomát
pedig egyszerű megoldásuk lenne ha ismernék
forrását
toleránsan, józan ésszel s nyílt beszéddel feloldható a fal
mely a lét két építő pillérét elválasztja jelenleg egymástól
Nem
kívánnak egyebet mint megértést s szeretetet
gondban egy barátot s vele egy segítő kezet
életben szerelmet mit vágy és öröm övez
s biztonságot
mely felfog minden repülő követ
Ezt szeretnék megadni ők is választott társuknak
s nyugodtan pihenve nézni miként este lemegy a nap
reggel
boldogan ébredni a kellemes éjszakától
s törődve nevelni nappal az új tagokat a jövő generációjából
Vidámságot s kedvességet okozni
más személyeknek
hogy az ő napjuk is úgy teljen hogy mindenki csak nevet
boldogságban tölteni el az éveket a történelemben
eredményesen
nyugodt szívvel gondolva vissza mikor a vég elvitet
S lehet hogy csupán ez egy ábránd mely bennem feltört
de még senki nem magyarázta
meg a fenti titkot
addig is megteszem az életben mit általam lehet
s ha mosolyt vidámságot látok boldogság lepi el szívemet
(én, 2004.10.09
17:27)
A magány markában
Felébredve reggel a csupasz fal köszön vissza fehéren
a tükör is csak homályosan adja vissza egy szomorkás
arc képét
keserű a kávé és a csapvíz sem esik jól csak úgy mint máskor
üresség terhe tanyázik nyomott csendjével a házon
semmi hang,
mely megtörné a kínos némaságot
semmi utalás, hogy ez a nap majd végre mást hoz
Úton a munkában is csak az üresség kong
nem észlelve
semmit pedig befordult már sok sarkon
emberek helyett csak foltokat lát mindenütt
senki hangja nem vágja át azt a súlyos mélabút
mely
rányomja bélyegét munkára s kedvre
s nem szűnik meg véletlen sem az úton hazafelé menve
Estig tesz-vesz hogy elűzze a kellemetlen gondolatot
s
vacsora után ajtót bezárva fürdeti a megfáradt tagot
tv-t nézni sem esik jól s kikapcsolja azt is
csend telepszik újra a házra kívül
s belül is
reméli talán az éji álma másképp alakul sorsában
s végre nem vergődik már tovább a magány markában
(én, 2004.10.09 17:56)
Mosoly
Szeretni
az életben mindig jó dolog
különösen ha személyük maguk angyalok
egy vagy közülük te is számomra
a legkedvesebb lettél ki létezik álmomba
Vannak
idők mikor viharok dúlnak
van hogy sűrű fellegek vonulnak
olykor zuhog mint azt egykor könnyem tette
de felszáradt mert a zord vad szél
elvitte
Messze vitt engem is miként a sűrű fellegeket
kívánok számodra nyugodt kellemes reggeleket
olykor látom messziről ragyogó szép
alakod
s mosolyod mely most újra kitölti arcod
Boldogság mely az életet előbbre viszi
öröm s megértés mely a lelket erősebbé teszi
szeretet
mely barátságból társat kovácsol
bárki is legyen az s lehet személye bárhol
Léteznek nevek miként léteznek tervek
nem mindig úgy dönt
az élet mit a sors végeztetett
mindenki maga irányítja picinyke sorsát
s ez formálja mindvégig élete alakulását
Bizalom mely ha kölcsönös
szent dolog
nincsenek titkok sem leplezet szándékok
vidámság s elégedettség tölti ki a teret
ott hol mindenkire testvérként tekintetett
Utak
kereszteződnek majd olykor szétválnak
sorsok találkoznak s olykor összefonódnak
mindig az számit mennyit tanultunk
s mi az mit magunkból
a másiknak emlékül adtunk
Emlékek raktározódnak el belül mindenkiben
jellegük attól függ mit veszünk szemléletül
jó vagy rossz csak nézőpont
kérdése
s minden melyet hátrahagy szívünk érintése